Mikor menjünk nyaralni?

A bölcsek köve e témában senkinek nem lehet a zsebében. Sehol a világon nincs megbízható számítási módszer erre a konkrét kérdésre.
De támpont azért mégis létezik.

A meteorológia többek között a matematika, fizika, kémia és nem elhanyagolható mértékben a valószínűség-számítás tudománya is. Bonyolult matematikai – fizikai modellek sokasága segíti a szakembert az előrejelzésben. Kb. 3 – 5 napra előre már nagyon nagy pontosságú prognózist lehet készíteni (lásd: Beválás), de minél messzebbre nézünk előre, annál kisebb lehet a beválás. Két héten túl az már olyan csekély, hogy arra fontos döntést alapozni semmiképpen nem szabad. Nincs megbízható évszakos előrejelzés. Akkor sem, ha a lapokban találnak ilyet, hiszen ettől nő a lapeladás.

Miért nincs megbízható évszakos előrejelzés?
Mert a legpontosabb mérés is valamilyen parányi hibával terhelt, amely néhány napra készült előrejelzésben még nem okoz nagy eltérést, de minél távolabbra számítunk vele, a parányi mérési hiba, a végén már igen nagy eltéréseket eredményezhet a távolabbra szóló számítógépes előrejelzési modell-számításokban.

Készülnek a második hétre szóló, még elég jó támpontot adó előrejelzések is, de ezek inkább már csak a tendenciában segítenek, tehát pl. melegedés, avagy lehűlés valószínű-e, szárazabb, vagy csapadékosabb időszak jön-e. De hogy az ország konkrét pontján, egy konkrét időpontban milyen idő várható (pl. Kutyafalván a Macska u. 1. alatti szabadtéri koncerten két hét múlva 20 – 22 óra között) ezt nem lehet még becsülni sem két héttel korábban. Azonban amint egyre közelebb vagyunk az eseményhez, előtte 1-5 nappal, már képesek vagyunk akár 99 %-os előrejelzést is nyújtani. Még inkább így van ez a rendezvény napján, az esemény folyamatos helyszíni biztosításával.

Ami biztos, hogy a kiindulási mérés óhatatlanul létező apró hibája miatt sem létezhet két hétnél hosszabb időre egyetlenegy megbízható előrejelzést nyújtó módszer sem a meteorológia tudományában. A hangsúly a „megbízhatón” van.
Hiszen időről időre felbukkannak évszakos előrejelzések, de ha valaki venné a fáradtságot és ellenőrizné azok bekövetkezését is, rá kellene jönnie, csúnyán csalódik.

„Hosszú-távú” előrejelzések készülnek ugyan – fejlődni csak kísérletekkel lehet – de azok beválása nem megfelelő annyira, hogy fontos döntéseket alapozzunk rájuk.
Ezek az előrejelzések már nem a megszokott numerikus modellezéssel, számításokkal készülnek, pl. a mérési pontatlanságokból eredő eltérések miatt, hanem onnan kezdve már belép a statisztika. Ez a módszer pedig már lényegesen megbízhatatlanabb.

A „hosszú-távú” előrejelzés megszövegezése is természetszerűleg elnagyolt, igen kicsi információtartalommal bír, ezért olyan nagyot nem is lehet tévedni vele, de nem is hasznos, pénzt is kár fecsérelni rá. Általában úgy fogalmazzák, hogy az véletlenül akár jó beválású is lehet, hiszen annyira keveset állít. Pl. „a következő évszak átlagos hőmérsékletű és átlag alatti csapadékú”. Ebből ember legyen a talpán, aki megtudja, milyen idő lesz szeptember 28-án az esküvője napján.

A valóság az, hogy a légkör változásainak minél pontosabb megismerésére való törekvés nem volt eredménytelen. Míg három évtizeddel ezelőtt legfeljebb egy – két napra lehetett elég pontos előrejelzést készíteni, addig napjainkban már három – öt napra is lehet megbízható prognózist előállítani. Nyilván ez is szolgáltató függő, hiszen a kutatás módszere és a kutatók tapasztalata, felkészültsége, elkötelezettsége, önnön elvárása is igen különböző a világban.

De akkor nincs semmilyen támpont, hogy mikor menjünk nyaralni?

Dehogynem. Biztosan tudható, hogy a hőmérsékletnek évi menete van. És azt is, hogy általában a csapadék gyakorisága is becsülhető. Az év legmelegebb hónapjai a július és az augusztus, a legcsapadékosabb általában a június és második helyen a május.

Miért? Június folyamán, ahogy haladunk a nyárban előre, a Nap egyre magasabban tetőzik a horizont felett, egészen a nyári Napfordulóig. Ez idén is június 21-re esik. A Nap sugarai eddig egyre nagyobb szögben érik a felszínt, egyre több a beérkező hőenergia, nem csak a trópusi, de a mérsékelt égövi tájakon is.
Az európai kontinens belsejében nyár elején elég gyorsan felmelegszik a felszín. A felmelegedő levegő felemelkedik. A benne levő pára a melegben láthatatlan, de felemelkedés közben a magasban hideg, majd fagyos levegőben gyorsan kicsapódik. Megindul a felhő-, majd a csapadékképződés is. A felemelkedő levegő helyén nem képződhet légüres tér, ez fizikai képtelenség. A helyére nyugatról elkezd beáramlani az óceán felől a még jóval hűvösebb, így nehezebb, páradús levegő. A két nagyon eltérő levegőfajta keveredése, kölcsönhatása, a kialakuló labilis légállapot miatt megindul a gyakori csapadékképződés a szárazföld belsejében.
Hol itt, hol ott pattan ki akár igen heves zivatar. Minél eltérőbb légtömegek találkoznak, vagy minél több a pára a meleg levegőben amit az erősen tűző Nap gyors felemelkedésre gerjeszt, annál nagyobb eséllyel alakul ki egy-egy viharos zivatargóc, akár jégesővel, felhőszakadással, heves villámlással, dörgéssel.

Beküldő: Hoffmann FerencEz az érdekes jelenség az ú.n. „európai nyári monszun”. A néphagyomány ezt a folyamatot Medárd naphoz kapcsolta, mivel június 8-án már általában elindul felénk nyugatról a tőlünk hűvösebb óceáni páradús levegő. A valóságban ez a folyamat már Medárd előtt vagy után 5 -10 nappal bekövetkezhet, ahogy már történt is gyakran a múltban.
Ezután azonban júliusra már az óceán vize is eléggé felmelegszik annyira, hogy ne legyen nagy különbség az itt lévő levegőhöz képest. Átmenetileg megszűnik a kiegyenlítődésre való hajlam. Így általában bekövetkezik egy nyugalmasabb periódus, tartósan napos, száraz, meleg időszak.

Azt is állíthatjuk, hogy a Nap június 21-én delel felettünk legmagasabban, egységnyi felületre ilyenkor érkezik a legnagyobb hőenergia és általában mégsem ez a legmelegebb időszak. Nem június a legmelegebb, hanem július.
Hogy miért? Mert júniusban épp a medárdi „nyári monszun” miatt, hiába érkezik maximális energia a Napból, azt elnyeli, szétszórja, visszasugározza az időszakonként megnövekvő felhőzet. Ezután a júniusban még nyugatról érkező óceáni hűvös levegő betörése előbb-utóbb leáll, hiszen júliusra már az óceán vize is és ettől a felette levő levegőtömeg is felmelegszik. Onnan nincs tehát ami rendszeresen betörjön Európa belsejébe. Eközben a legmagasabb Napállás idején beérkező hőenergia is lassan egyre inkább felmelegíti a felszínt, amely aztán késleltetve, júliusban folyamatosan képes hőenergiát kibocsájtani, ezáltal júliusban alakul ki a legmagasabb középhőmérséklet.

Júliusban a nyugati áramlást egyre inkább a déli légáramlatok veszik át. Ekkor általában már a mediterrán és a szubtrópusi áramlatok jutnak uralomra. Ilyenkor gyakran túl forró és száraz is a nyár ezen szakasza. Gyakori a kánikula.

balaton-strandA meleg idő általában augusztus első felében is kitart, de ekkor az erős felmelegedés foltokban gyakran okoz heves feláramlást, helyben képződő heves hőzivatart, kicsi körzetekben rövid időre nagy felhőszakadással képes lecsapni, miközben az ország nagyobbik részén folytatódik a kánikula, a száraz, nagyrészt napos idő. A hónap közepe táján, augusztus 15-e és 21-e között gyakran érkezett nyugatról erőteljes hidegfront, amely viharos zivatargócokkal vonul át felettünk és megszünteti az addigi kánikulát.

Az éghajlattan tudománya szerint augusztus második felében és még inkább az utolsó harmadában már ritka az igazi kánikulai meleg, nem ritkán igazán hűvös, sőt őszies hónapvég alakul ki. Persze ez alól is van bőven kivétel.

Összességében tehát éghajlati statisztikákat figyelve a július és az augusztus első fele ígéri a legtöbb meleget, napsütést, és csak foltokban heves zivatargócokat. Még akkor is, ha az időjárás bármikor tartogat meglepetéseket.

Jó nyaralást!

A negyedik legmelegebb márciust mérték a világon a feljegyzések kezdete, 1880 óta

A negyedik legmelegebb márciust mérték a világon a feljegyzések kezdete, 1880 óta – közölte az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA).

Hőmérsékleti eltérés az 1981-2010 között mért március havi átlaghoz képest (a szürke területekről nincs adat)

Idén márciusban a szárazföld fölött és az óceánok felszínén 0,71 Celsius-fokkal volt magasabb a globális átlaghőmérséklet a 20. századi 12,3 Celsius-fokos átlagnál. A szárazföld fölötti hőmérséklet 1,33 Celsius-fokkal, a tengerek felszínén mért hőmérséklet 0,48 Celsius-fokkal volt magasabb a 20. század átlagánál.
Közép-Ázsiában jóval az átlag felett volt melegebb az időjárás, Szibéria északi részén az átlagosnál 5 Celsius-fokkal melegebbet mértek, miközben februárban a térség nagy részében szokatlanul hideg volt.
Észak-Amerikában is 1,59 Celsius-fokkal mértek melegebbet a 20. századi átlagnál. A szomszédos Kanadában ugyanakkor az átlagosnál hidegebb volt a március, Ontarióban 3,0-6,5 Celsius-fokkal mértek az átlagosnál kevesebbet.
A déli féltekén Dél-Amerika északi része jóval melegebb volt az átlagosnál, miközben Argentína északi része a márciusi átlagnál jóval hidegebb volt.
Ausztráliában a feljegyzések 1767-es kezdete óta a második legmelegebb március volt, 2,8 Celsius-fokkal volt magasabb az átlagos hőmérséklet az 1981-2010 közöttinél. Csak 1994 márciusa volt melegebb az ötödik kontinensen.
Ami Európát illeti, Szlovákiában a legmelegebb márciust mérték a feljegyzések 1871-es kezdete óta. Először történt meg, hogy a márciusi átlaghőmérséklet meghaladta a 10 Celsius-fokot, elérve a 10.2 Celsius-fokot.
Ausztriában Dél-Burgenlanban 3,6-4,0 Celsius-fokkal haladta meg az átlaghőmérséklet az 1981-2010-es évek átlagát. Norvégiában átlagosan 3,8 Celsius-fokkal, de az észak-európai ország egyes térségeiben 5-7 Celsius-fokkal volt magasabb az átlaghőmérséklet.

Forrás: MTI 2014. április 23., szerda 12:11

A rétegvíz kiaknázása miatt is nő a tengerszint

170m-es vízszint emelkedés esetén elöntött területek

Japán kutatóknak feltehetően sikerült megtalálniuk a kirakós utolsó darabját, ami a tengerszint emelkedésének okait illeti: e szerint az elmúlt évtizedekben jellemző trend nem csupán az óceánok felmelegedés okozta hőtágulásának köszönhető, hanem csaknem ugyanakkora mértékben a rétegvíz túlzott használatának is.

A vizet földalatti folyókból, tavakból vagy más tározókból szívják ki, amely így az óceánokba jut, míg a rétegvíz nem töltődik fel újra – írták Yadu Pokhrel, a Tokiói Egyetem kutatója és munkatársai a Nature Geoscience című szaklapban a Der Standard internetes kiadásának (www.derstandard.at) ismertetése szerint.
Az apálykor, illetve dagálykor jellemző vízszintek mérése alapján igazolt, hogy a tengerszint 1961 és 2003 között átlagosan évi 1,8 milliméterrel emelkedett. A 2007-ben megjelent klímajelentés szerint elsősorban az óceánoknak a globális felmelegedés okozta hőtágulása, valamint a grönlandi, illetve antarktiszi gleccserek és jégsapkák olvadása tehető ezért felelőssé.
Ugyanakkor mindezek a hatások összességében csak 1,1 milliméteres emelkedést idéznek elő. Hogy honnan ered a maradék 0,7 milliméter, eddig rejtély volt. A japán kutatók szerint a rétegvíz túlzott kiaknázása és a vízhasználat egyéb, nem fenntartható módjai állhatnak a háttérben, tehát mindenképp az ember okolható a jelenlegi tengerszint-emelkedésért.
A növekedés mértéke több százmillió tengerparton, illetve szigeteken lakó ember számára létkérdés. Nekik már minimális mértékű emelkedés is drámai következményeket vonhat maga után, amennyiben évről évre ismétlődik.

Forrás: MTI

1999 óta a leghidegebb március

A globális hőmérsékleti átlag alapján a 2012-es március 1999 óta a leghidegebb március volt, de még így is a 16. legmelegebb márciusról beszélhetünk az 1880-as évig visszanyúló statisztikai adatbázis alapján.
A sarki jégtakaró mérete az átlagos alatt maradt, de 2008 óta mégis a legnagyobb volt és az elmúlt évtizedhez viszonyítva is az egyik legnagyobbnak mondható.

A La Niña hatás tovább gyengült, ahogy a Csendes Óceán egyenlítő környéki víztömegének hőmérséklete fokozatosan emelkedett az elmúlt 2 hónapban. Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) előrejelzése szerint 2012 április végére a La Niña hatás teljesen megszűnik.

Globális hőmérsékleti információk:

  • A globális, szárazföldi és óceáni összevont átlaghőmérséklet 2012 márciusában 13.16°C fok volt. Ez a 16. legmagasabb érték az 1880 óta gyűjtött adatokhoz képest, de 1999 óta a legalacsonyabb hőmérséklet, és 0.46°C-al a 12.7°C-os 20. századi átlag fölött volt.
  • A globális, szárazföldi átlaghőmérséklet 0.73°C-al a 20. századi 5.0°C átlag felett volt (5.73°C). Ezzel a 18. legmelegebb március lett a mérések kezdete óta és a leghidegebb 2003 óta.
  • Átlagosnál melegebb volt a hónap folyamán szinte szerte Kanadában, illetve az Egyesült Államokban, Mexikóban, Európa nagy részén, Argentínában, Peruban, valamint Észak- és Közép-Oroszországban, India, Kína és Brazília keleti részén.
  • Átlagosnál hűvösebb régiók pedig: Alaszka, Ausztrália, Kelet- és Nyugat-Oroszország és Új-Zéland voltak.
  • Norvégia az 1900-ban megkezdett mérési adatbázis gyűjtése óta a legmelegebb márciuson van túl, míg Ausztráliában a 3. leghidegebb tavaszkezdetet élték át az 1950-ben kezdett mérések óta.
  • Az Egyesült Államokban ugyancsak az eddigi legmelegebb márciuson vannak túl. Több, mint 15.000 maximum hőmérsékleti rekordot regisztráltak a hónap folyamán, és a délebbre eső 48 állam átlaghőmérséklete 10.61°C volt, ami 5.8°C-al magasabb, mint a 20. századi átlag.
  • Az óceáni értékek ekképpen alakultak: a globális érték 15.9°C volt, ami 0.35°C-al magasabb volt, mint a 20. századi átlag. Ez 1988-al és 1990-el holtversenyben a 14. legmelegebb, míg 2008 óta a leghidegebb érték. A melegebb értékek elsősorban a Csendes Óceán, az Észak-Atlanti térség, az Indiai Óceán keleti medencéje, és részben a déli medencéjéből származnak.

Az első negyedév statisztikája:

  • A globális, szárazföldi és óceáni összevont átlaghőmérséklet az év első 3 hónapjában (január–március) 0.39°C-al magasabban alakult, mint a 20 századi átlag (12.3°C). Ezzel 1991-el holtversenyben a 21. legmelegebb első negyedévnek számít, míg 1996 óta a leghidegebbnek. Hibahatár: ±0.09°C.
  • A január–március időszak globális, szárazföldi átlaghőmérséklete 0.53°C-al volt a 20. századi átlag felett (3.7°C). Így a 27. legmelegebb első negyedév lett a mérések kezdete óta, míg 1996 óta a leghidegebb. Hibahatár: ±0.22°C.
  • A január–március időszak globális, óceáni átlaghőmérséklete 0.34°C-al volt a 20. századi átlag felett (15.9°C). Ezzel holtversenyben 1995-el a 14. legmelegebb első negyedév lett a mérések kezdete óta, míg 2008 óta a leghidegebb. Hibahatár: ±0.04°C.

Sarki tengeri jégsapka és a lehullott csapadék jellemzői:

  • Az északi sarki tengeri jégsapka kiterjedése 2012 márciusa folyamán 3-4%-al az átlagos alatt volt, amivel a 9. legkisebb márciusi jégsapka méretet érte el, mióta a műholdas mérések 1979-ben elkezdődtek. 2008 óta azonban ez a legnagyobb méretű jégsapka március folyamán és az elmúlt egy évtized márciusaihoz képest is az egyik legnagyobbnak mondható. A jégtakaró éves maximumát március 18-án, 12 nappal az átlagos után érte el.
  • A déli féltekén, az Antarktisz tengeri jégsapkája 16%-al nagyobb volt idén márciusban mint a sokévi átlag. Ezzel a 4. legnagyobb kiterjedésű jégsapkát mérték idén a 34 éves mérési periódusban.
  • Az északi félteke hótakarója a sokévi átlag jkörülm alakult 2012-ben. Ez az átlag úgy jött ki, hogy az észak-amerikai terület hótakarója jóval az átlag alatt maradt (4. legkisebb hótakaró az adatbázis gyűjtése óta), míg az eurázsiai  hótakaró 1.1 million km2-el nagyobb volt az átlagosnál, ami a 9. legnagyobb márciusi érték.
  • A csapadék igen változatosan alakult március folyamán a Föld egészét tekintve. Szárazság jellemezte szinte szerte Európát. Németországban pl. a 3. legszárazabb márciust regisztrálták a nemzeti mérési adatbázis gyűjtése óta (1881), míg Spanyolországban 1997 óta nem volt ilyen kevés csapadék az első tavaszi hónapban.  Átlag alatti csapadékmennyiséget mértek még kelet Brazíliában, Az egyesült Államok keleti partján, Dél-Amerika déli területein, Nyugat- és Délkelet-Afrika egyes részein és Dél- Délkelet-Ázsiában. Ezzel szemben az átlagosnál jóval több csapadék hullott szerte Ausztráliában, ahol a 4. legcsapadékosabb márciuson vannak túl a 113 éves statisztika szerint. Ez a csapadékmennyiség a La Niña jelenséggel függ össze.

Forrás: NOAA