Befolyásolhatja-e egy vulkán a globális felmelegedést?

Füstölög az Agung hegy Balin.

Az Agung vulkán 2017 szeptember 20-án. A hajnali órákban közel 300 földmozgást regisztráltak és fehér füst jelent meg a vulkán felett.

 

Az Agung vulkán éledezésének köszönhetően, 2017. szeptember 20-án, a hajnali órákban közel 300 földmozgást regisztráltak Balin, és fehér füst jelent meg a vulkán felett. Egyelőre még csak vékony füstcsík száll fel kb 200 m hosszban. A tűzhányó 3031 méter magas, legutóbbi kitörés 1963-ban volt.  Az Indonéz hatóságok a hegy körüli 12 km-es körzetet lezárták, biztonsági okokból, de a szigetet továbbra is biztonságosnak mondják a turisták számára.

Szemtanúként még nyugalomban láttam, de sejthető volt a változás, csak a “mikor” pontos ideje nem. Ha kitör és a füstje a magas-légkörbe is feljut 10 000 m magasságba, a parányi részecskék körbekerülve a Föld légkörét, elég gyorsan eljutnak akár fölénk is, módosítva a besugárzást. Ugye mondanom sem kell, nem a globális felmelegedés folyamatát fogja okozni?! Anno a Krakatau vulkán kitörése 2 éven keresztül fogta vissza a globális átlaghőmérsékletet, akár csak a Mount St. Helen. Ez a véletlen tényező sem lehet benne a meteorológiai számítógépes modellekben, bizonyítva, nem létezik megbízható hosszútávú előrejelzés.

balivulkan

Ja és még valami, a természet ereje nagyságrendekkel haladja meg a 7 milliárdnyi emberét.

Szerző: Pártai Lucia

 

Klímakutató: ebben a térségben a kevesebb csapadék jelenthet gondot

A gyorsuló globális felmelegedés nyomán Magyarországon és a térségben a kevesebb csapadék jelenthet majd problémát – mondta Mika János klímakutató az M1 szerda esti műsorában.

Mika János elmondta: korábban néhány évig stagnált, 2013 óta viszont ismét felgyorsult a globális felmelegedés. Ha ez így folytatódik, 2030-ra valóban elérhetjük a 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést – közölte a szakértő, megjegyezve: ezt az emelkedést a 19. század végi állapotokhoz viszonyítva kell érteni.

Mika János klímakutató


Az éghajlatkutató szerint alkalmazkodni kell az éghajlati változásokhoz, így például érdemes szigetelni a házakat, és ahol kevesebb hó esik, ott nem kell olyan meredek háztetőket építeni. Emellett csökkenteni kell az energiapazarlást és növelni a megújuló energiaforrások használatát – fejtette ki.

Forrás: MTI

WMO: 2013 a 10 legmelegebb év sorában

A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) jelentése szerint a 2013-as év bekerült az 1850 óta gyűjtött adatok szerinti 10 legmelegebb év közé. Holtversenyben a 2007-es évvel a 6. helyezésig jutott ezen a ranglistán. A globális földfelszíni és tengerfelszíni hőmérséklet együttesen 0.50°C-al alakult az 1961–1990 közötti átlagos érték fölött és 0.03°C-al volt magasabb, mint az elmúlt évtized (2001–2010) átlaga.

A 14 legmelegebb év özül 13 a 21. században volt megfigyelhető. A legmelegebb évek eddig a 2010-es és 2005-ös évek voltak, melyekben 0.55 °C-al magasabb globális hőmérsékletet regisztráltak, mint a sokévi átlag, harmadikként pedig 1998-at említi a jelentés, mely alatt ugyancsak különlegesen erős El Niño hatás volt megfigyelhető.

Mind a melegítő El Niño, mind a hűsítő La Niña jelenség jelentős, természetes eredetű irányítója éghajlatunk változásainak. Egyik jelenség sem volt jelen a 2013-as év folyamán, annak ellenére, hogy ez az év melegebb volt a 2011-es és 2012-es éveknél, amikor a La Niña hűsítő hatása volt megfigyelhető. Így a 2013-as év az eddig mért 4 legmelegebb ENSO-neutral (azaz sem El Niño, sem La Niña jelenség által nem befolyásolt) között van.

Az 1961-1990 közötti átlaghoz mért éves hőmérsékleti anomália (eltérés)

“A 2013-as év globális hőmérséklete beleillik a hosszútávú felmelegedési trendbe,” nyilatkozta Michel Jarraud a WMO főtitkára. “A felmelegedés mértéke nem egyenletes, de a fő trendvonal tagadhatatlan. Amíg rekord mértékű a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok mennyisége, addig a globális hőmérséklet folyamatosan emelkedni fog az elkövetkező generációk számára.”

A felszíni hőmérsékletek a legismertebb és állandóan megfigyelt elemei az időjárási és éghajlati változóknak, illetve közvetlen kapcsolatban állnak a hosszútávú klímaváltozással. Ennek ellenére csak kis részei egy sokkal összetettebb képnek. Az emberi tevékenység által kibocsájtott hőenergia több mint 90%-át az óceánok és tengerek nyelik el.

A WMO ezeket a hőmérsékleti adatokat előzetesen adta ki, a teljes klímajelentést március folyamán teszik közzé, melyben részletesen megtalálhatóak lesznek majd az elmúlt évre vonatkozó regionális hőmérsékleti statisztikák, csapadék adatok, árvizek, szárazságok, trópusi viharok, jégborítottság és tengervízszint változásáról szóló jelentések.

Forrás: WMO

Lassult a globális felmelegedés

Az elmúlt évtizedben elmaradt a várttól a globális felmelegedés mértéke, ami a korábbi szélsőséges előrejelzések újragondolását teszi fontossá a klímakutatók részéről.

A friss adatokkal számolva, egy nemzetközi kutatócsoport új előrejelzése már “csak” 0.9-2 °C-ra becsüli a rövid távú (50-100 év) felmelegedés mértékét, ellentétben a 2007-ben kiadott ENSZ tanulmánnyal, ami még 1-3 °C-t talált valószínűnek. A várakozások szerint kb. 20 %-al lassabban melegszik a légkör a korábbi várakozásokhoz képest, de mindez nem befolyásolja a hosszabb távú előrejelzéseket, melyek továbbra is közel azonos eredményt adnak. Mind a 2007-es, mind a 2013-as tanulmány 2.0-4.5 °C-os melegedést vár.
A lassulás oka igen kérdéses, tekintve, hogy az eddigi főbűnösként megnevezett üvegházhatású gázok kibocsájtása nemhogy csökkent, hanem még nőtt is a vizsgált időszakban. A legvalószínűbbnek mégis azt tartják, hogy az óceánok nagyobb hőmennyiséget nyeltek el, mint ahogyan azt a számításokban figyelembe vették. Ez a többlet hőelnyelés hosszú távon már nem növekedhet számottevő mértékben, így hosszú távon a felmelegedés sajnos a korábbiakban vártak szerint folytatódhat.
Vannak azonban kutatók, akik ezzel nem értenek maradéktalanul egyet. A 2013-as kutatás egyik résztvevője, Prof Steven Sherwood, a New South Wales Egyetem professzora óvatosságra int a végletes következtetések levonásával kapcsolatban. Elmondása szerint vannak olyan tanulmányok, melyek szerint ez a hőelnyelés növekedés része egy természetes ciklusnak, ami végül akár visszájára is fordulhat pl. az El Niño vagy az ún. Atlanti Többdekádonkénti Ingadozás (Atlantic Multidecadal Oscillation) hatására.

Forrás: BBC

Kétezer évre visszamenőleg rekonstruálták Észak-Európa időjárását

Első ízben sikerült pontosan rekonstruálni kétezer évre visszamenőleg Észak-Európa időjárását.

A nemzetközi kutatócsoport eredményeit a Nature Climate Change című magazin legújabb számában tette közzé.
A projektben német, finn, skót és svájci tudósok vettek részt a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem tudósainak irányításával. A csoport a lappföldi tavakból kiemelt, úgynevezett szubfosszilis, a víz által konzervált fenyőfák évgyűrűinek tömörségét vizsgálta, arra keresve egyebek közt a választ, hogy melegebb volt-e az éghajlat például a római időkben és a középkorban, mint napjainkban – olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.
Az évgyűrűk alapján egészen Kr. e. 138-ig rekonstruálták az időjárást: az adatok a fokozatosan hűlő éghajlatról tanúskodnak. A számítások szerint évezredenként 0,3 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet: egyrészt a Nap megváltozott helyzetének, másrészt a Föld és a központi csillag közötti távolság növekedésének köszönhetően.
“Adataink szerint korábban alábecsülték a római kori és a középkori hőmérsékletet” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jan Esper, a Johannes Gutenberg Egyetem professzora.

Hozzátette, hogy az évezredenként 0,3 Celsius-fokos csökkenés nem tűnhet túl jelentősnek, ám egészen más a helyzet, ha figyelembe veszik a globális felmelegedés miatt jelenlegi tapasztalható nem egészen 1 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedést.
“Eredményeink azt sugallják, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) hosszú távú klímarekonstrukciójában a jelek szerint alábecsülte az elmúlt néhány évezred során tapasztalható lehűlési tendenciát” – mutatott rá a professzor.

Forrás: MTI

A rétegvíz kiaknázása miatt is nő a tengerszint

170m-es vízszint emelkedés esetén elöntött területek

Japán kutatóknak feltehetően sikerült megtalálniuk a kirakós utolsó darabját, ami a tengerszint emelkedésének okait illeti: e szerint az elmúlt évtizedekben jellemző trend nem csupán az óceánok felmelegedés okozta hőtágulásának köszönhető, hanem csaknem ugyanakkora mértékben a rétegvíz túlzott használatának is.

A vizet földalatti folyókból, tavakból vagy más tározókból szívják ki, amely így az óceánokba jut, míg a rétegvíz nem töltődik fel újra – írták Yadu Pokhrel, a Tokiói Egyetem kutatója és munkatársai a Nature Geoscience című szaklapban a Der Standard internetes kiadásának (www.derstandard.at) ismertetése szerint.
Az apálykor, illetve dagálykor jellemző vízszintek mérése alapján igazolt, hogy a tengerszint 1961 és 2003 között átlagosan évi 1,8 milliméterrel emelkedett. A 2007-ben megjelent klímajelentés szerint elsősorban az óceánoknak a globális felmelegedés okozta hőtágulása, valamint a grönlandi, illetve antarktiszi gleccserek és jégsapkák olvadása tehető ezért felelőssé.
Ugyanakkor mindezek a hatások összességében csak 1,1 milliméteres emelkedést idéznek elő. Hogy honnan ered a maradék 0,7 milliméter, eddig rejtély volt. A japán kutatók szerint a rétegvíz túlzott kiaknázása és a vízhasználat egyéb, nem fenntartható módjai állhatnak a háttérben, tehát mindenképp az ember okolható a jelenlegi tengerszint-emelkedésért.
A növekedés mértéke több százmillió tengerparton, illetve szigeteken lakó ember számára létkérdés. Nekik már minimális mértékű emelkedés is drámai következményeket vonhat maga után, amennyiben évről évre ismétlődik.

Forrás: MTI