Napfogyatkozás 2017 augusztus

2017. augusztus 21-én teljes napfogyatkozás lesz az Egyesült Államokban, valamint a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán egy részén, egy körülbelül 110 km szélességű sávban. Az amerikai kontinens és Nyugat-Európa egyes részein részleges napfogyatkozásként lesz megfigyelhető a jelenség.

SE2017Aug21T
A napfogyatkozás kezdete (egyezményes koordinált világidő UTC szerint) 15:46:48. A totalitás először 16:48:32-kor lesz látható és 20:01:35-ig tart. A napfogyatkozás 21:04:19-kor ér véget. Magyar idő szerint, nyári időszámításnál +2 órát kell hozzáadni ezekhez az időpontokhoz.

Magyarországról a jelenség nem lesz látható. Az interneten viszont számos oldalon közvetítik a rika látványt. Többek között a NASA is élő közvetítéssel készül, ami az alábbi  Youtube csatornán is követhető:

De számos egyéb közvetítést találhat, akinek ez nem megfelelő. Ezen az oldalon összegyűjtöttek párat: Online közvetítések

 

Napfogyatkozás olyankor jön létre, amikor Holdunk a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg. A Napnak és a Holdnak az égen látható mérete közel egyforma, mivel a Hold a Napnál 400-szor kisebb és 400-szor közelebb is van, ezért kedvező helyzetben a Hold az egész napkorongot eltakarhatja.
teljes napfogyatkozás ábrázolása

 

Forrás: NASA, Wikipédia

Letért a Föld körüli pályáról az első szovjet meteorológiai műhold

Letért a Föld körüli pályáról kedden az első szovjet meteorológiai műhold, amelyet 43 évvel ezelőtt bocsátottak fel az űrbe – közölte az amerikai légierő űreszközök követésével foglalkozó hivatala.

A tájékoztatás szerint a Meteor-1 nevű műhold közép-európai idő szerint éjfél előtt körülbelül félórával hatolt be a Föld légkörébe Mongólia nyugati része felett. Nem derül ki a jelentésből, hogy ezután mi történt vele, elégett-e a légkörben.
Az 1,4 tonnás műholdat 1969. március 26-án bocsátották fel a pleszecki űrközpontból egy R-7 típusú hordozórakétával. Két kamera és egy infravörös érzékelő segítségével küldött időjárási adatokat Moszkvában, Novoszibirszkbe és Vlagyivosztokba, ahonnan az információkat továbbították a moszkvai meteorológiai központba, illetve külföldi időjárás-előrejelző intézetekbe. A műhold energiaellátását két napelem biztosította.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szerint a Meteor-1 1970 júliusáig üzemelt.

Forrás: MTI

Nagyszabású hókutatást végeznek a NASA szakemberei

Nagyszabású kutatást végeznek a NASA szakemberei, hogy feltárjanak mindent, amit még nem tudunk a hóról, és előkészítsék a terepet egy globális csapadék-előrejelzési űrmisszió számára.

Az elmúlt évtizedben a kutatók rájöttek, hogy az űr egy bizonyos pontjából tanulmányozni lehet a leeső havat, és a földet érő hótömeget, ám a titokzatos “fehér anyag” továbbra is sok fejtörést okoz a számukra. “Jelenleg ott tartunk a hókutatásban, ahol negyven évvel ezelőtt az eső tanulmányozásában” – mondta Gail Skofronick-Jackson, a NASA Maryland állambeli Goddard űrrepülési központjának munkatársa.
A szakember a NASA és a kanadai környezetvédelmi minisztérium közös kutatócsoportjának a tagja, amely jelenleg a kanadai Ontario tartomány déli részén folytat nagyszabású vizsgálatot a hómegfigyelés fejlesztése érdekében. A GPM Hideg-évszakbeli Csapadék Vizsgálat (GCPEx) nevű program a NASA Globális Csapadékmérő (GPM) missziójának a része, amelynek központi (Core) műholdját 2014-ben lövik fel.
A GPM egy globális eső- és hómegfigyelést végző nemzetközi műholdhálózat, amely a jövőben világszerte három óránkét fog előrejelzést adni a várható csapadékozásról – olvasható a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportálon. A kutatók elsősorban a hó felhőn belüli “előéletét” vizsgálják, amely meghatározza, hogy a csapadék később miként halad keresztül bolygónk víz- és éghajlati körforgásain.
A pontos havazási adatok nem csupán az időjárás-előrejelzések miatt fontosak. A hó a hegyi régiók egyik elsőszámú vízforrása. A Sierra Nevada hegység hótakarói például Kalifornia állam vízellátásának egyharmadát fedezik: a tavasz és nyár folyamán a vízkörforgásba bekerülő olvadt hó az állam 37,5 milliárd dolláros mezőgazdaságának biztosít ivó- és öntözővizet.
Az aszályok és az éghajlatváltozás miatt a hótömegek egyre fogyatkozó vízforrást jelentenek. A kutatók ezért azt is vizsgálják, hogy pontosan mennyi vizet tartalmaz a földre lehulló hó. Ehhez azonban először meg kell tudniuk különböztetni a havat az esőtől, amely a földfelszínen egyszerű – az eső nedves és folyékony, a hó fagyott és szilárd -, az űrből azonban már jóval bonyolultabb, mivel a kettő sokszor egyszerre hullik, illetve a hó gyakran szó szerint beleolvad az esőbe.
Egy másik probléma a hópelyhek formája. “Az esőcseppek gömbalakúak, vagy kissé horpadtak, de gyakorlatilag egy alakjuk van. A hó esetében viszont számtalan alakzattal találkozunk” – magyarázta Skofronick-Jackson. – “Az esőcseppek nagyjából egyenesen lehullnak a földre, a hópelyheket viszont ide-oda fújja a szél, ez pedig megnehezíti a műholdak munkáját”. A pelyhek megannyi alakzata a víztartalmuk megállapítását is megnehezíti: a “nedves” hó sokkal több vizet szállít, mint a “száraz” változat.
A GPM radarja a hópelyhek méretéről és víztartalmáról is pontos információkat fog adni. A műszer ultrarövid hullámokat fog sugározni két különböző frekvencián: amikor ezek a mikrohullámú rezgések összetalálkoznak egy esőcseppel, vagy egy hópehellyel, akkor egy részük visszaverődik a radar érzékelőjéhez. A hullám indulási és visszaérkezési ideje közötti távolság megmérésével a radar meg fogja tudni mondani, hogy milyen messze vannak részecskék a felhőben.
A január 17. és február 29. között folyó vizsgálat földi műszerei a hó mennyiségét, leesési sebességét, és víztartalmát vizsgálják, míg a felhőkön áthaladó kutató repülőgépek a hópelyhek méretéről, víztartalmuk mennyiségéről és hőmérsékletéről gyűjtenek adatokat.
A program hivatalos oldala: NASA-GPM

Forrás: MTI 2012. február 21., kedd 7:00