EuMet Időjárás előrejelzés

Játszóházzal, mézkóstolóval, látványetetésekkel és különleges állatbemutatóval várja a medvék és rokonaik iránt érdeklődő vendégeit a Fővárosi Állat- és Növénykert a hét végén, péntektől vasárnapig.

A Mackófesztivál keretében kerül sor február 2-án délelőtt 10 órakor a medveárnyék-észlelésre is. A népi megfigyelések szerint ugyanis ennek a napnak az időjárásából messzemenő következtetéseket lehet levonni arról, hogy meddig tart a tél, és milyen idő várható az elkövetkező hetekben. A hagyomány ráadásul ezt a medvék ébredéséhez köti, így azt kell megfigyelni, hogy van-e, vagy nincs árnyéka a barlangjából előjövő medvéknek. Ha február 2-án jó idő van, a medve meglátja az árnyékát és attól megijedve „visszabújik barlangjába”, azaz a tél elhúzódását vetíti elő. Ha azonban nem látszik az árnyéka, borongós, hideg idő van, a téli hideg már nem tart sokáig.

Valójában a medvék nem úgy alszanak téli álmot, mint például a denevérek, mormoták, pelék vagy sünök. Az európai barnamedvék – elsősorban a hozzáférhető táplálék szűkössége miatt – télen kevésbé aktívak, mint a tavasztól őszig tartó időszakban. A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. A nyugalmi időszakban azonban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint a fentebb említett állatok. A szűkösebb téli időszakban testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni. Az állatkerti medvéknek viszont nincs ilyen gondjuk, hiszen télen is gondoskodnak a takarmányozásukról.

Az észak-amerikai legendákban a medve szerepét a mormota vette át. Ez a hagyomány vélhetően az európai bevándorlókkal került az óceán túlpartjára, és olyannyira mély gyökeret vert, hogy arrafelé február másodikát az erdei mormota napjának (Groundhog Day) nevezik.

Az észak-olaszországi néphitben a medve mellett a farkas is megkapta a „meteorológiai előrejelző” szerepét, amely szokás minden bizonnyal a rómaiak Lupercalia ünnepével függ össze. Ezt az ókori itáliaiak február 14-én tartották, s e pogány ünnepen a természet megtisztulását és a rómaiak szent farkasát emelték a középpontba.

Forrás: MTI

A tavasz első hírnökei megjelentek Szegeden is: a viszonylag enyhe januári időnek köszönhetően pár héttel korábban a megszokottnál, városszerte kibújtak a hóvirágok.

Még hullott a hó és pár napja a hőmérő higanyszála is 0 fok alá szállt, de a tavasz hírnökének tartott hóvirág már bátran előbújt a földből. A gyönyörű fehér növényt városszerte láthatjuk a parkokban és a kertekben is, hogy a hófoltok közül elsőként adjanak hírt a természet újjáéledéséről. A képen láthat kis növényt egyik olvasónk fotózta le a Csaba utcában található kertjében.

Februártól áprilisig találkozhatunk a hóvirággal, lombfakadás előtt virágzik, amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére. Sokáig a nőnapi köszöntés egyik szimbólumának számított, 2005 óta azonban eltűnt a virágárusok portékái közül: védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke tízezer forint.

Forrás: Szegedma.hu

Képzeljen el egy óriás ballon típusú, az égen 30.000 láb (kb. 9 km) magasan közlekedő szerkezetet. Képzelje el, hogy a léggömbszerkezetbe turbinák vannak szerelve, hosszú csövekkel rögzítve a földhöz. Most pedig tételezzük fel, hogy ezek a turbinák küldenék az energiát, a csöveken keresztül vissza a földre ellátva a városaikat és lakásaikat. A repülő szélerőművekként ismert óriási ballon struktúrák lehetnek a jövő hulláma a szélenergia hasznosítása terén.

Ezeknek az energiaellátó szerkezeteknek rengetek előnye van.

1. Először is, mivel repülő szélerőművek, ezért sokkal több energiát képesek generálni, mint a földelt társaik. A szél erősebb, és sokkal gyorsabb nagyobb magasságokban. A NASA becslése szerint 30.000 méteren, ahol a turbinák érintik a futó áramlatokat, 20.000-40.000 watt/méter energia hozható létre. Ez mindössze 500 watt/méter talajszinten.
2. Másodszor, ezeket az erőműveket le lehetne ereszteni viharban a károsodások elkerülésének vagy a karbantartási munkák elvégzésének érdekében.
3. Harmadszor sokkal kisebb alapterületet igényelnek, mint a hagyományos szélerőművek.
4. Végül pedig, nem okoznak levegőszennyezést, sőt akár csökkenthetnék is a már meglévő szennyezést más, kevésbé zöld energiaforrásokat kiváltva.

Jelenleg számos ötlet van ilyen szerkezetek fejlesztésére. Néhány cég a közelmúltban tesztelt egy 35 láb méretű prototípust, melynek neve Altaeros Airborne Wind Turbine (AWT). Kinézetre olyan, mint egy hatalmas léghajó egy lyukkal a közepén. A teszt sikeres volt, és most a tesztelő cég (Altaeros Energies) partnereket keres a termék kereskedelmi használatát elősegíteni. Bővebb információkat, beleértve egy sajtóközleményt és egy videót a repülő szélerőműpark akcióról a cég honlapján találhatnak. Egy másik vállalat is dolgozik hasonló projekten. Egyik formatervezésük úgy néz ki, mint egy helikopter és egy sárkány keveréke.

Az Altaeros repülő szélerőmű

Annak ellenére, hogy egész pozitív és biztató prototípust terveztek és tesztelték, van néhány olyan kérdés, amely felmerül még mielőtt ez lehetne Földünk meghatározó energiaellátási módszere. Talán a legnagyobb kihívást annak a kidolgozása jelentené, hogy a légi járművek és a szélerőműparkok ne ütközhessenek a magasban. Ezen túlmenően, döntéseket kell hozni arról, hová helyezzék el a horgonyként szereplő alkatrészeket a földön. Egy másik aktuális probléma, hogy nincs állami szerepvállalás és tőke, hogy valóban kidolgozhassanak egy valódi gépezetet.
Mark Moore, a NASA egyik repülőgép mérnöke, dolgozik az első szövetségi finanszírozású projekten, ám hamar kiderült, hogy a szövetségi kormányt is be kell vonja. Moore kijelentette: „Őrültség, hogy nincs szövetségi beruházás ezen a területen, és a kérdéseket csak a kisvállalkozások próbálják megválaszolni.”

2012 szeptemberében a repülő szélerőműveket vitatták meg a világ vezető szélenergetikai konferenciáján (Airborne Wind Energy Consortium Conference) vezérigazgatók, mérnökök és tudósok. A pozitív kilátásokat az említett konferencián részt vevő vállalat tudta legjobban összefoglalni: „A nagy magasságban lévő szelekből nyerhető energia sokkal több, mint elég ahhoz, hogy megfeleljen a világ energetikai igényeinek, és ennek a lehetőségnek a kihasználása, egy nagyon kevés további fejlesztés útján érhetők el, melyek nem igényelnek semmilyen alapvető tudományos áttörést”, és hogy ez a technológia ” potenciálisan a legolcsóbb energiaforrásunk lehet.” Ha minden kérdést kidolgoznak, amellett, hogy létre jön egy környezetbarátabb energiaforrás, úgy néz ki, hogy a repülő szélerőműfarm hamarosan valósággá válik.

Ha további részletes információkat keres a jövő repülő szélerőműveiről, kérjük, látogasson el az alábbi linkekre:
Flying Wind Farms: Future Power Harvesters
NASA: An Answer to Green Energy Could be in the Air
The Economist: Flying Wind Farms
Sky WindPower
Altaeros Energies

Forrás: isfoundation.com
Fordította: Aigner Lucia

Vasárnap, illetve hétfő éjszakára (okt. 7-8.) várható a Draconidák meteorraj idei maximuma.

A nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Draconida meteorraj maximumán is csak kb. 10 hullócsillagot figyelhetünk meg óránként. Ennek ellenére 2011-ben igazi égi parádét lehetett megfigyelni (óránként kb. 100 hullócsillag), köszönhetően annak, hogy a Föld áthaladt egy sűrűbb, a meteorraj „anya-üstököséből” származó hulladék, porladék rakáson. Noha ennek a meteorrajnak a viselkedése igen nehezen kiismerhető, azaz előrejelezhető, az idei év nem valószínű, hogy ilyen kiugrást hoz. Vasárnap kezdetben sok felhő zavarhatja a megfigyelést az ország keleti területein, de éjféltájt már ott is tisztul az égbolt, majd hétfőn már ideálisak lesznek az „égi viszonyok” a hullócsillag vadászatra.

Égbolt térkép (Spaceweather.com):

A viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett), amelynek meteoritjait a 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét már többször meglepte a megfigyelőket. Az 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

Forrás: Spaceweather.com

90 éven át a Föld legmelegebb pontja megdönthetetlenül a líbiai El Azizia volt 58 °C-al, melyet 1922-ben szeptember 13-án mértek, de ez a rekord most hivatalosan megdőlt. Kivételesen azonban nem mértek magasabb hőmérsékletet sehol sem. De akkor mégis hogyan lehetséges ez?

Hosszú évek óta vita tárgya, hogy az említett hőmérsékleti érték mérése pontos volt-e. A kétkedők indokait komolyan vette a WMO (Meteorológiai Világszervezet) is és felkért egy nemzetközi szakértő gárdát az adat valódiságának ellenőrzésére. Egy ún. „klíma újraelemzéses módszerrel”, mely lényegében különböző akkori mérési adatokat (a megkérdőjelezett adat kivételével) felhasználó számítógépes szimulációs modell futtatását jelenti, arra a következtetésre jutottak, hogy a mérés pontatlan volt. A feltevések szerint egy tapasztalatlan szakember és egy elavult műszer együttes hibájából adódhatott a kb. 7 °C-os többlet.
Ezek után a WMO hivatalosan is eltörölte ezt a majdnem 100 évet megélt rekordot annak 90. „születésnapján”. Innentől az új rekord 56,7 °C, melyet az USA-ban, Kaliforniában, Death Valley-ben mértek 1913. július 10-én.

Sikerrel debütált a jégeső-elhárítás Bács-Kiskun megyében.
A helyi termelők kezdeményezésére, a HUNGAROFORCE és az EUMET.HU szoros együttműködésével idén május 1-én elindult a megye első önállóan üzemelő jégeső-elhárító rendszere.
Több más megyében jelenleg is folyik a rendszer kiépítése, Bács-Kiskunban ugyanekkor a védelem alatt álló terület mára már elérte a 300.000 ha-t és a szám folyamatosan növekszik.

A módszer a feláramlás magvasítása, melynek lényege, hogy mesterséges jégmagokat képeznek – 1 gép óránként 1 billiárd darabot -, ezekkel a parányi kristályokkal avatkoznak be a jégképződésbe. A talajfelszínen elégetve ezzel a speciális anyaggal dúsítják a levegőt, majd kristályokat a viharok előtti feláramlás juttatja a jégképződés helyére. Ennek eredményeként nagyméretű jég helyett rengeteg apró jégszem keletkezik, melyek további méretvesztés után jégkása vagy eső formájában érnek földet.
A beavatkozással tehát a jégszemek mérete jelentősen csökkenthető, így drasztikusan visszaesik a károkozó jégverések száma.
A tudományosan igazolt jégkárcsökkentő eljárások mindegyike ezen a hatásmechanizmuson alapul. Ezek közül a talaj menti magvasítás a legelterjedtebb, miután ez a módszer kínálja a legkézenfekvőbb, leginkább költség-hatékony megoldást a jégkárok mérséklésére.

A rendszer nagy területen a leghatékonyabb. Egy optimális háló kiépítése esetében hektáronkénti beruházás körülbelül 300 forint, az éves fenntartás költsége – hektáronként – az adott év időjárásától függ, de szélsőséges esetben sem haladja meg a beruházási költség felét.
Európa számos országában használt és jól bevált technika a gazdák tapasztalatai alapján nálunk is optimális és hatékony megoldást jelent.

A rendszer üzemeltető HUNGAROFORCE hathatós erőfeszítései, valamint az EUMET megbízható meteorológiai figyelmeztető előrejelzései együttesen meghozták az eredményt Bács-Kiskun megyében is. A rendszerhez csatlakozó termelők – területük méretétől függően – tízmilliós nagyságrendű értékmegóvásukról számoltak be egy-egy veszélyes időjárási helyzet idején.
A védett területeken csupán eső és jégkása hullott a leginkább jégveszélyes időjárási körülmények idején is. Ha az elmúlt hónapokban az ország más területein megtörtént igen komoly, terméspusztító jégverésekre gondolunk, ez nagyon komoly eredmény.

A Bács-Kiskun megyében alkalmazott hatékony jégvédelem megoldással szolgálhat azon termelőknek is, akik eddig tehetetlenek voltak a jégverésekkel szemben.

A védekező telepítés további részleteiről bővebb tájékoztatást az info@jegesoelharitas.com címen, illetve a +3670/603-44-11 telefonszámon érhetnek el.

Az EOCHA („European Open Championship of Horseback Archery”, azaz „Európai Nyílt Lovasíjász Bajnokság”) immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre Németország, Belgium és Lengyelország után, ezúttal a lovasíjászat vezércsillagait mutató Magyarországon, Verőcén, a Farkas-Laka Lovas területen 2012. augusztus 29. – szeptember 2. között (www.eocha.ijaszutja.hu).

A versenysorozatot egy német származású lovasíjász rajongó alapította, mintegy nemzetközi találkozóként, mely a lovas harcművészet iránt érdeklődő embereket köti össze az egész világon.
Évről-évre növekszik a versenyben résztvevő országok száma, egyre többen érkeznek családtagokkal, barátokkal együtt.
Amerikai, német, belga, spanyol, mongol, török, iráni, lengyel, japán, koreai, magyar, román, svéd, dél-afrikai … – több mint húsz országból érkező versenyzők és hozzátartozóik magukkal hozzák nemzetük történelmi örökségét, bemutatva a saját stílusukat és a hagyományos viseletüket. Nincsenek határok, nincsenek különbségek, nincsenek korlátok és nincs politika – csak a szenvedély köti össze ezeket az embereket: az ősi hagyományok tisztelete és a lovas harcművészet iránti elkötelezettségük.

A 2012-es Nyári Olimpiai Játékokon várható időjárás a GFS időjárási modell szerint.

További előrejelzési grafikonok, térképek

Előrejelzés a European Young Masters Golf verseny idejére. 2012 július 23-28., Balatonudvari

[adrotate banner=”12″]

Első ízben sikerült pontosan rekonstruálni kétezer évre visszamenőleg Észak-Európa időjárását.

A nemzetközi kutatócsoport eredményeit a Nature Climate Change című magazin legújabb számában tette közzé.
A projektben német, finn, skót és svájci tudósok vettek részt a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem tudósainak irányításával. A csoport a lappföldi tavakból kiemelt, úgynevezett szubfosszilis, a víz által konzervált fenyőfák évgyűrűinek tömörségét vizsgálta, arra keresve egyebek közt a választ, hogy melegebb volt-e az éghajlat például a római időkben és a középkorban, mint napjainkban – olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.
Az évgyűrűk alapján egészen Kr. e. 138-ig rekonstruálták az időjárást: az adatok a fokozatosan hűlő éghajlatról tanúskodnak. A számítások szerint évezredenként 0,3 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet: egyrészt a Nap megváltozott helyzetének, másrészt a Föld és a központi csillag közötti távolság növekedésének köszönhetően.
„Adataink szerint korábban alábecsülték a római kori és a középkori hőmérsékletet” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jan Esper, a Johannes Gutenberg Egyetem professzora.

Hozzátette, hogy az évezredenként 0,3 Celsius-fokos csökkenés nem tűnhet túl jelentősnek, ám egészen más a helyzet, ha figyelembe veszik a globális felmelegedés miatt jelenlegi tapasztalható nem egészen 1 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedést.
„Eredményeink azt sugallják, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) hosszú távú klímarekonstrukciójában a jelek szerint alábecsülte az elmúlt néhány évezred során tapasztalható lehűlési tendenciát” – mutatott rá a professzor.

Forrás: MTI