EuMet Időjárás előrejelzés

A legsebesebben örvénylő légköri jelenségek a gyönyörű, de félelmetes tornádók. Gyakori előfordulásuk igazán Észak-Amerikában van, különösen a Mississippi medencéjében, az óriás síkságon a Kordillerák és Alleghany-hegység között. A legtöbbet szenvedő államok Alabama, Arkansas, Kansas, Iowa, Illinois, Indiana, Missouri. Az egészen északi államokat nem fenyegetik. A tornádó a leggyakrabban akkor képes kialakulni, amikor egy erős mérsékelt övi ciklon örvénylik a síkság felett és ennek délkeleti negyedében igen hideg légtömeg kerül az igen meleg fölé.

Persze tornádók előfordulnak másutt is, hazánkból is ismerünk tornádó-eseteket, még ha jóval ritkábbak is, mint a tornádók „hazájában”. Ezek is hasonlóképpen alakulnak ki. Az alsó, jóval melegebb levegő felfelé emelkedve utat talál magának a felső hidegebb levegőn, a gyors emelkedés közben heves forgásba jön. Ez az erőteljes mozgás a magasban indul meg, de lassan forgásba hozza az alsóbb légrétegeket is. Az igen erős örvénylés erős nyomáscsökkenést okoz a forgatag tengelyében, ezáltal lehűlést is, így a benne lévő addig láthatatlan pára kicsapódik. A felhők alján lassanként egy lenyúló ún. „felhőzsák” jelenik meg, egyre lejjebb, lejjebb érve. Leginkább az elefánt ormányához hasonlító lefelé vékonyodó tölcsér sokszor nem éri el a földfelszínt, ezt a jelenséget „tubának” hívjuk. Sokan ennek láttán is tornádót kiáltanak, miközben pl. a háztetők takarásában nem is látható, hogy a tölcsér el sem éri a talajt. Ilyenkor kártétel nélkül elvonul. Amikor azonban eléri a Föld felszínét, nincs kiemelkedő tárgy, ami ellent tudna neki állni, olyan mint egy pergőfúró.

A forgatag alsó átmérője általában „csak” kb. 100 métertől 500 méterig terjed, ilyen keskeny sávot tarolhat le. A tapasztalatok szerint a benne zajló örvénylés sebessége elérheti a 300- 350 km/h sebességet is, miközben maga a tölcsér általában 30 – 50 km/h sebességgel halad tovább, azaz a szélességének megfelelő 300 méter utat megtesz egy félperc alatt. A közepében igen kicsi légnyomás uralkodik, de nyilvánvalóan erre vonatkozó konkrét mérési adat nehezen állna rendelkezésre, miután a tornádó minden útjába esőt felszippant. A rendkívül alacsony légnyomásra utal, hogy a bezárt házak szétrobbannak, a falak szétdőlnek, tetők felrepülnek, bútorok a felhőkig emelkednek, öles fák gyökerestől szakadnak ki, akár egy-két kilométerrel odébb dobódnak ki.
Amikor a felhőtölcsér még csak messziről közeledik, a szemtanúk akár 1000 m magasban is tárgyakat láttak keringeni, deszkákat, tetődarabokat stb… A közeledő tornádó nagy, mély robaját messziről lehet hallani.
Az „elefánt ormány” nem mindig függőleges, előfordul, hogy hosszan ívelten elhajlik.

Egy Hunter nevű amerikai meteorológus már a múlt században kiváló statisztikát készített. Ebben az derült ki, hogy a legtöbb tornádó májusban alakul ki, de sok történt áprilisban, júniusban is. Legtöbbször a felhőszakadással, jégesővel is járó zivatarokhoz kapcsolódó jelenség (lsd. Mezőhegyes 2010 június 18. ). A statisztika szerint a legtöbb tornádó napközben 16 – 18 óra között alakult ki, de meglehetősen sok 14 és 16 óra között is, legkevesebb 18 óra után. Ugyanakkor egy-egy már a nap minden órájában képes volt létrejönni. Az Egyesült Államok területén, a tornádók „hazájában”, a fent említett területeken 25 év alatt 1182 tornádót jegyeztek fel.

Még szerencsésnek mondható, hogy a nagy pusztításukkal viszonylag keskeny sávban tarolnak. Előfordult már több esetben, hogy viszonylag kevés kárral „úszták meg” a forgószél áthaladását, a „pergőfúró” visszahúzódott és nem érte el a földfelszínt, elrohant a falu fölött úgy, hogy „csak” a templom tetejét szedte le, de mást nem érintett.
Akkor képes nagy kárt okozni, ha sűrűn lakott helyen csap le. Így pl. 1925. március 18-án az Egyesült Államokban 792 emberéletet oltott ki, 18 millió dollár kárt okozott, kb. 3000 embert súlyosan megsebesített.
Más vidékeken is megjelenik néha egy-egy tornádó, de közel sem olyan gyakran, mint a Missisippi síkságján.
Láttak már Dél_Afrikában a pusztában is és elő-előfordult a Kárpát-medencében is. Szerencsére többnyire lakatlan, vagy gyéren lakott területen.

Megbízható leírása van egy 1892. május 31-én a horvátországi Novszka vasútállomásán keresztül vágtató tornádónak. Ezt Mohorovicic horvát meteorológus tanulmányozta:

1892. május 31-én 16:16 perckor vegyesvonat érkezett Novszára Jaszenovác felől. Rövid tartózkodás után indult is tovább Ujgradiska felé. (Jaszenovác ott található, ahol az Una folyó beömlik a Szávába, ettől északra van Novszka (északi szélesség: 45.340556, keleti hosszúság 16.976944)
Alig haladt a vonat 150 métert az állomástól, egy tornádó rohant rajta keresztül. A legutolsó kocsit felkapta és a távíródrótok felett kidobta a rétre 30 méter távolságra (a kocsi kb. 13 tonna volt). Eközben a távíródrót sértetlen maradt. Másik 11 kocsit jobbra, balra széthajigálta a sínek mellé, felfordította, összezúzta, de a mozdony és a legelső 6 kocsi ép maradt. A tornádóval együtt járó zivatar éjszakai sötétséget okozott, az épületben az állomásfőnök felesége kiszaladt a folyosóra megnézni, hogy az ablakok csukva vannak-e. Irtózatos csattogást, dörgést, zúgást hallott, vissza akart sietni a szobába, de a befelé nyíló ajtót már nem tudta kinyitni, nyilván mert kint már hirtelen igen kicsi lett a légnyomás. A következő percben már felpattant az ajtó, az ablakok keretestől a szobába zuhantak. Az irdatlan süvítésben a feje felett az egész háztető lerepült. Az állomásépület mellett tartózkodó 17 éves lányt a tornádó felkapta, messzire elvitte, majd leejtette, a beszámoló szerint hihetetlen szerencsével nem történt komolyabb baja. Az állomástól északra lévő erdőben kb. 150 000 db bükk- és tölgyfa feküdt kidőlve, köztük méteres átmérőjűek is. Szemtanúk állítása szerint a forgószél kb. 3,5 km hosszan, 500 m szélességben pusztított.

Egy másik tornádóról is létezik hiteles leírás, Cholnoky Jenő földrajztudós tanár személyesen látta.
1907. május 25-én 16 órakor pusztító, heves tornádó robogott keresztül Székelyföldön Kecset-Kisfalud, Farkaslaka és Szentlélek falvakon. Derült meleg időben szinte semmi jele nem volt vihar érkezésének. Majd 16 óra táján nyugat-északnyugat felől minden komolyabb felhő nélkül nagy, hosszú tölcsér közeledett. Kitörte a fákat, ledöntötte a házakat. Farkaslakán a templomot ugyan megrongálta, de csak súrolta, de mellette a fákat mind kitördelte. A falunka szerencsére „csak” a keskeny közepén haladt végig, majd Szentlélek és Bogárfalva közt eltűnt a halmok között. Úgy látszik a Hargita fennsík meredek pereme korai felemelkedésre kényszerítette. Az egész néhány perc alatt lezajlott.

Egy másik tornádó Bia és Vác között kb. 70 km hosszban, 1 km szélességben, mindössze 6 perc alatt hagyott maga mögött tragikus nyomokat 1924. június 13. 5 ember halt meg, 61 megsebesült, 6 millió aranykorona kár keletkezett.

Ez a tornádó is komoly katasztrófát okozott, méreteiben mégis ennél jóval nagyobbakkal járt egy korábbi, 1912. május 13-ai erdélyi forgótölcsér. 15:50 –kor Bálványosváralján állította meg a református templom toronyóráját, 16 h után már Korondon pusztított, 110 kilométerre délkeletre Bálványosváraljától. Azaz ebben nem csak a forgási sebesség volt pusztító, de maga a tölcsér is szokatlan, orkánerejű sebességgel, kb. 120 km/h-ával száguldott. Dés közelében kezdődött, majd Blenkemező falu irányába haladt, itt béres-szekereket emelt a levegőbe. (Összefoglaló: dr Schilling Gábor: „Az 1912. évi erdélyi szélvihar” címen.). Ezután Bálványosváraljának rohant „a falu derekát szelte át, képtelen pusztítást végezve”. A református-, katolikus templomot, ezt a paplakkal együtt szétdúlta, csak néhány kőfal maradt. A szatócsboltot úgy elvitte, hogy csak a mázsálót nem bírta felemelni, onnan lehetett tudni, hol volt a bolt. A legnagyobb baj az volt, hogy a házak zöme fából épült és ezek mint a kártyavárak omlottak össze, repültek el. A határban 60 darab juhot szippantott fel és rakta le 100 méterrel magasabb domboldalra.

Olykor tornádó közelségére utaló más jelekről is beszámolnak a tudósítások. Ilyen például az, amikor forgószél által felkapott élőlények, tárgyak hullanak az égből. Nagykanizsa közelében 1939. július 9-én békaeső hullott: a szemtanúk mintegy 300 méter hosszú sávban láttak apró „tüzesbékákat” (vöröshasú unkákat) potyogni az égből. Tarpán 1934-ben és 1942-ben is halesőt figyeltek meg. Az apró halakat a Tisza öntésterületéről emelhette föl a tornádó tölcsére.

Egy jóval későbbi eset és szerencsére jóval kisebb pusztítású történt 1972. május 19-én is, egy víztölcsér, ún. tromba alakult ki a Balaton fölött, majd gyökerestül csavarta ki a balatonfüredi Tagore-sétány fáinak tucatjait.

Egy-egy hazai jelentősebb tornádóról később is érkezett hiteles tájékoztatás:
pl. 1996. június 21.:Torvaj és Sérsekszőlős, 1997. november 11.: Kunszentmárton, 1998. július 18.:Tar, 1998. augusztus 21.: Csorvás, 1999. május 2., Szikszó.stb.

Napjaink híradásaiban gyakran mutatnak be felhőből lenyúló felhőtölcséreket, ezek esetenként a háztetők takarásában nem is láthatóak jól, szerencsére többségükben nem is érik el a talajt, de mindenképpen jelzik, hogy a természet legyőzhetetlen nagy úr. Természetes, hogy nagy az érdeklődés iránta.

A természet erőit megzabolázni gyakran teljesen lehetetlen, ha néha-néha kialakul egy komoly jelenség, azt megszüntetni emberi erővel szinte lehetetlen, legfeljebb jó okkal bízhatunk a ritkaságukban és hogy zömükben lakatlan térség felett vonulnak el, vagy amennyiben csak egy mód van rá, az embernek saját épségét védve, kikerülni azokat.

Mint a fenti példák is mutatják, olykor már megtörtént egy-egy nagy erejű pusztítás, annál nagyobb eséllyel, minél nagyobb a lakott területek aránya. Mégis a többség szerencsére csak hallomásból, olvasmányaiból ismeri ezeket.

A gyakoriságukról alkotott egyes vélemények is igen csalókák. Miért? Mert nem csak a népsűrűség lett nagyobb az elmúlt évszázadok óta, de a hírközlés is óriási fejlődésen ment át. Az elektronikus hírközlők ugrásszerű fejlődésével, ma már mindenről azonnal tudomást szerezhetünk ha bármi történik a világban, ellentétben a korábbi időkkel. Ráadásul ma már nincs olyan területe hazánknak sem, ahol magának a lakosságnak ne lenne módja azonnal tudósítani. Nincs olyan hely, ahol legalább egy embernek ne lenne mobiltelefonja, amivel azonnal tudósíthat akár képben, videóval is. Nem történhet semmi, amit valaki azonnal ne észlelne napjainkban.

Így ha olvasónk érdekes, szép, vagy veszélyes időjárási jelenséget lát, örömmel vesszük, ha részt vállal a hiteles tájékoztatásban és a megörökített jelenséget feltölti portálunkra.

Amerikai kutatók napokban világra hozott munkájában arról lehet olvasni, hogy a szélerőművek megváltoztatják közvetlen környezetük időjárási viszonyait. Elsősorban az éjszakai lehűlést “akadályozzák” azaz, megemelik a hajnali, talaj menti hőmérsékletet.
A kutatás megkezdését az indokolta, hogy az elmúlt években, az Egyesült Államokban jelentősen megszaporodtak a szélerőművek és a tervek szerint további növekedés várható a jövőben az energia szektor ezen területén. A vizsgált körzetben (Texas állam középső és nyugati térsége, ahol a világ legnagyobb szélerőműparkjaiból 4 is található), a szélerőmű parkok megjelenését követően feltűnővé vált a régióban megemelkedő hőmérséklet. A vizsgálódás eredményeként kimutatták, hogy miközben a turbinák elektromos árammá alakítják a szél mozgási energiáját, befolyásolják közvetlen környezetük földfelszíne és légrétege közötti hő-, energia- és nedvesség cserét. Ezek az egyébként apró változások, ha elég nagy térséget érintenek, már a regionális időjárásra is hatással lehetnek.
A vizsgálatokat a 2003 és 2011-es év közötti műholdas adatokra alapozták. Ezen időszakban 111-ről 2325-re nőtt a területen található szélerőművek száma. A kapott eredmények jelentős felmelegedési tendenciát mutatnak: 0,72 °C/évtized. A melegedés elsősorban az éjszakai lehűlésben figyelhető meg, összehasonlítva az azonos helyzetű, de nem szélerőművek környezetében lévő területek hőmérsékletének alakulásával.

Forrás: Nature.com

Az idei év legfényesebb és legnagyobb holdtöltéje lesz szombaton.

A “szuperholdnak” is nevezett jelenség akkor következik be, amikor égi kísérőnk perigeumba, azaz pályáján legközelebb kerül bolygónkhoz. A Hold mindössze 356 995 kilométerre halad el a Föld mellett, holott az átlagos távolság 384 402 kilométer. A legutóbbi “szuperhold” 2011 márciusában volt – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.
Ráadásul nemcsak a legkisebb távolság esik egybe a holdtöltével, hanem az idén ez a legrövidebb perigeum. Mivel a Hold pályája nem tökéletes kör alakú, a perigeum távolságában 3 százalékos ingadozás figyelhető meg. Ennek köszönhetően a Hold fényessége a szokásosnál 16 százalékkal lesz nagyobb. November 28-án viszont, amikor a holdtölte az apogeummal esik egybe, vagyis égi kísérőnk pályáján a lehető legnagyobb távolságra kerül a Földtől, a Holdat szokatlanul kicsinek és homályosnak látjuk majd.
A tudósok szerint a “szuperhold” ellenére sem kell tartani rendkívüli eseményektől. A Hold és a Föld közötti távolság kis változásai nem elegendők ahhoz, hogy földrengést, vagy extrém árapály jelenséget váltsanak ki.
“Legfeljebb a szokásosnál alacsonyabb apályt és magasabb dagályt észlelhetünk. A perigeumban a Hold most 42 százalékkal nagyobb árapály-erőt fejt ki, mint két héttel később, amikor apogeumba kerül” – ismertette Joe Rao meteorológus, a Space.com szakírója.

Forrás: MTI, Space.com

Május hónap Maia istennőnek volt szentelve az antik világban, aki a föld termékenységét oltalmazta, a szaporulat felelőse volt. Innen, illetve Maia istennő férfi párja, Maius nevéből ered a hónap elnevezése.
Ez az utolsó tavaszi hónap, mely folyamán jelentős változás következi be az időjárásban. A hónap elején még előfordulnak fagyos reggelek, míg a hónap végén nem ritka a 30 fok közeli maximum.

Gyakori a nagy hőmérséklet visszaesés.  Derült, szélcsendes, alacsony páratartalmú éjszakákon a hő kisugárzása igen intenzív, a meleg levegő felfelé áramlik, helyébe nehezebb, hideg levegő áramlik, és ún. kisugárzási-fagy is kialakulhat. A népi időjóslásban fagyosszentek néven emlegetik ezt a jelenséget.

A történelmi feljegyzések között is találunk példát a nagy változékonyságra. A krónikák szerint 1125 májusában, egész Közép-Európában hatalmas havazás volt, míg 1186-ban, egy nagyon enyhe tél után májusban már arattak a Tisza mentén. 1714. május 1-én, Sopronban a hideg és a havazás, hófúvás, nagy károkat okozott, illetve 1805-ben Brassóban és környékén éltek meg komolyabb havazást.

A természet is tovább ébredezik. Megjelennek a rovarok, bogarak. A májusi hónapban, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 10-15 fokot, megkezdődik a cserebogarak rajzása. A hónap első felében rendszerint kikelnek az első szúnyogok.

Az éghajlati statisztikák szerint a jellemző minimum hőmérséklet 9 / 12 °C, míg a jellemző maximum hőmérséklet 21 / 23 °C, 51-67 mm csapadék hullik és a napsütéses órák száma 228-253 óra körül van összesen a hónap folyamán.

• május 1.: Örömünnep, a teljes pompájában beálló tavasz napja volt mindig. E nap hajnalán állítják a lányok ablakába a faragott fenyőből készült hagyományos májusfát. Rajta színes szalag, boros üveg vagy festett tojás csüng. Vidékenként hajnalfának is nevezik.
  A munkásság ünnepévé 1889-ben lett, amikor a nemzetközi munkáskongresszus, a francia Lavinge javaslatára annak nyilvánította. Ezen a napon főleg a 8 órás munkaidő kivívásáért tüntettek. Franciaországban azóta a gyöngyvirágot tekintik az ünnep jelképének.
  Május 1-t a rómaiak is megünnepelték Bina Dea néven.
• május 1.: Fülöp és Jakab napját a népi időjóslásban is megemlítik. A nap időjárásából meg lehet tudni, hogy a télen milyen lesz az idő, sőt azt is, hogy, ha hűvös, nedves ez a nap, akkor középszerű lesz a termés, ellenben, ha meleg, száraz, akkor bőséges lészen. A gyakorlatban erre a hiedelemre sem érdemes támaszkodni.
• május 3.: 1879. május 3-án született dr. Réthly Antal, meteorológus, klimatológus. Dolgozott az Ógyallai Intézetben, bölcsészdiplomát is szerzett, majd a török kormány meghívására Ankarában megszervezte az ország időjárását megfigyelő hálózatot. Itthon az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója lett, majd a Műegyetem professzoraként ment nyugdíjba. Végül 95 évesen halt meg. Munkássága során Magyarország földrengési térképét rajzolta meg, ő szerkesztette az első Nemzetközi Éghajlati Atlaszt is. 1952-ben a Kárpát-medence földrengéseiről írt nagy monográfiát.
• május 4.: Flórián napja, a tűzoltók és árvízvédők védőszentje.
• május 6.: Babevő János néven is szerepelt a régi naptárakban, ekkor vetik a hüvelyeseket, babot, lencsét.
• május 6.: 1856. május 6-án született Robert E. Peary, az Északi-sark felfedezője. Többszöri kísérlet után 1909. április 6-án sikerült elérnie.
• május 10.: 1439. május 10-én Bécs városa hótakaró alá került, de Lengyelországban is havazott, ezeken a helyeken a hóréteg legkevesebb, mint 6 napig tartotta magát.
• május 11.: 1934. május 11. fekete napja volt Észak-Amerika történetének. Óriási erejű szélvihar 300 millió tonna termőföldet kapott fel és sodort 3000 km távolságban. 160 000 farmer ment tönkre a természeti csapás miatt.
• május 12-14: Fagyosszentek. Pongrác, Szervác és Bonifác, valamint Orbán (máj. 25.). Azért nagy a jelentősége a néphagyományban ezeknek a napoknak, mert a májusi fagyok már jelentős károkat tudnak okozni a már fejlődő növényekben, palántákban. Időjárásukból azt a következtetést vonták le, hogy „Sok bort hoz a három ‘ác’, ha felhőt egyiken se látsz”. A hiedelemnek van némi alapja. Még akkor is, ha nem is pontosan ezeken a napokon, de ilyentájt még elő-előfordul késő tavaszi fagy. A pontos naptári egyezés már csak azért sem lehet megbízható, mert már több mint 600 éve van írásos emlékünk a „fagyos szent” szabályról, miközben 1589-ben naptárreform következtében a „fagyosok” is eltolódtak 10 nappal. Ez azonban nem zavarta a naptárkészítőket. A fagyveszély ellen füstöléssel, vízpermettel, vagy takarással is védekeznek.
• május 12.: Pongrác napi eső nem jó a gabonára, mondja a hiedelem, talán mert úgy tartották, az ilyenkor hulló csapadék kedvezhet a kalászosok gombabetegségének.
• május 13.: 1912. május 13-án pusztított a Dés melletti Bálványosváraljától kiinduló és a Barcaságig tomboló tornádó, mely nagy anyagi károkat okozott. A szemtanúk szerint a forgószél olyan erejű volt, hogy 60 birkát felkapott és egy 100 méterrel magasabb hegyoldalra rakott.
• május 16., 2010: egy nap alatt lehullott csapadékrekord. 99mm eső hullott Sellyén.
• május 19., 1578: a krónikák tanúsága szerint egy vihar következtében Buda Várában lecsapó villám tönkretett 500 házat és megölt 200 török katonát.
• május 19.: 1806. május 19-én erős fagyhullám a Kárpát-medencében.
• május 20.: 1481. május 20-án Magdeburgban hatalmas erejű jégeső. Tojásnagyságú jégdarabok hullottak, s az esőtől a kiáradt Elba és Moldva folyók nagy károkat okoztak.
• május 25.: Orbán napja. Orbán, a negyedik fagyosszent,  névünnepén viszont a néphit szerint kívánatos az eső, mert az ígér jó termést. „Ha Orbán nevet a szőlő sír, ha sokat dörög, úgy jó.”
• május 25., 1913: Pécsett hóesést figyeltek meg. Ez volt az 1901 óta gyűjtött feljegyzések szerint hazánkban a legkésőbbi hóesés.

Get the latest Flash Player to see this player.

[Javascript required to view Flash movie, please turn it on and refresh this page]

A riportot az című televíziós műsorban láthatták.

Frissítés (2012.05.03.)

Az elmúlt napokban és még május első pár napján is rekord melegek voltak/vannak. Több mérőponton is megdőlt az eddig mért maximum hőmérsékleti rekord.

Május 2-án, szerdán a legmagasabb hőmérsékletet (33,3 °C) két helyen, Bugacon és Törökszentmiklóson mérték. Ez egy 1952-ben, Szolnokon mért országos rekordot döntött meg (31,7 °C). Az új fővárosi napi meleg rekord is csak egy tizedfokkal maradt el az országos csúcstól, Budapest belterületén 33,2 °C volt. Ezzel azonban a május 2-i fővárosi meleg rekord is megdőlt, amely 1934 óta 30,9 °C volt.

Május 1-én, kedden Budapesten volt a legmelegebb: az új fővárosi és országos napi meleg rekord 32,9 °C. Ezen a napon, a fővárosban 1934 óta nem volt 29,2 °C melegebb, de az országos rekord is 1977 óta volt 30,4 °C.

Április utolsó napján, hétfőn ugyancsak a fővárosi, és az országos rekord dőlt. Újpesten volt a legmelegebb, mostantól a napi budapesti és országos meleg rekord egyaránt 32 °C. Az eddigi fővárosi rekord 29,5 °C volt, amit 1934-ben mértek, míg az országos maximum 29,9 °C Kisvárdán 2003-ban lett regisztrálva.

Április 29-én (vasárnap) Győrött 30,6 °C volt, ami hét tizeddel több, mint az 1934-es napi meleg rekord, illetve Budapest belterületén 30,4 °C mértek, ahol eddig ezen a napon 29,9 °C volt a rekord.

Szombaton az országos rekord is dőlt, Körösszakálon 31,3 °C-ot mértek, ezzel az 1947-ben Pécsen mért hőmérsékleti rekord (29,9 °C) dőlt meg. Budapesten ezen a napon 30,5 °C-ot regisztráltak. a korábbi rekord 28,3 °C volt, amit 1992-ben mértek.

***

A hosszú hétvégére várható nyári hőmérsékletek megközelítik az ezekhez a naptári napokhoz fűződő, eddig regisztrált napi maximum hőmérsékleti rekordokat.

Helyi rekordok valószínűleg lesznek majd, illetve az országos rekord megdőlése sem kizárható.

Áprilisban egyébként a havi rekord eddig a +34 fok volt hazánkban (1926. 04. 25. Debrecen). Ezt várhatóan nem éri el a mostani felmelegedés.

2012-ben április 22-én, vasárnap hajnalban éri el a Lyridák meteorraj a maximumát, de kisebb intenzitással április 16. és 25. között megfigyelhető.

E meteorraj ugyan nem tartozik a legnagyobbak közé, de az egyik legrégebben megfigyelt csillaghullás.  Maximumban óránként átlagosan 18 meteort várhatunk belőle, de időnként kitöréseket is produkál, 1982-ben például óránként 90 meteorral tetőzött. Történelmi feljegyzések szerint észlelése egészen i. e. 687-ig vezethető vissza. Minden év április 22- 24. táján figyelhetők meg hullócsillagai. A Magyar Csillagászati Egyesület 2600 éves feljegyzéseket említ, de mivel aktivitása évről-évre jelentősen változik, hivatalos bejegyzése csak 1835-ben történt és egy francia csillagász, Dominique Arrago nevéhez fűződik. Nevét onnan kapta, hogy radiánsa a Lant (Lyra) csillagképben van, azaz a meteorok csóvája a Lyra csillagkép legfényesebb csillaga felé mutat.

Az idei csillaghullás előtti napon, 21-én van újhold, így az egyáltalán nem fogja a szabad szemmel történő megfigyelést sem zavarni.
A hullócsillagokat az éjszaka második felében érdemes figyelni, egészen pirkadatig. A nevét adó csillagkép, a Lant (Lyra) irányából érkeznek a Föld légkörébe, de mivel a radiáns hajnalban már magasan (75fok) jár az égen, ezért bármelyik irányban, az ég bármely területén feltűnhetnek.

Év elején mi is hírt adtunk az Európai Meteorológiai Közösség (European Meteorological Society)  idei, immáron 2. alkalommal megrendezett fotópályázatáról, illetve a jelentkezési lehetőségekről.

A pályázóktól olyan meteorológiával kapcsolatos fényképeket vártak, melyek 2010 vagy 2011 folyamán készültek.
A jelentkezési határidő január 31-én járt le. A rendezőség beszámolója szerint rengeteg fénykép érkezett be hozzájuk szerte Európából, de még a kontinens határain túlról is. Első körben 400 fotót válogattak ki a zsűri tagjai a végső megmérettetésre. Ezt a 400 kiemelt képet Önök is megnézhetik ezen a weboldalon: EMS fotópályázat döntős képek

A zsűri, mely a legjobb 10 képet kiválasztotta, az EMS Tanácsának tagjaiból illetve elnökéből állt össze. Döntésüket indoklással együtt (angol nyelven) az alábbi linken találják: Legjobb 10 fotó

A dobogós helyezést pedig ezek a képek nyerték el:

III. helyezett: Sean Tomkins, Írország

“Köd-kísértet Moher szikláiról fotózva“

II. helyezett: Iván Medina Delli, Spanyolország, Tenerife

“A Teide hegy kalapja”

I. helyezett: Vittorio Poli, Olaszország

“Tündérmesék földje”

A közönségnek is lehetősége volt véleményt nyilvánítani. Sőt a szavazásra még most is lehetőség van az oldalon, egy rövid regisztrációt követően: Közönség szavazatok. Ebben a rangsorban egy osztrák, de gyanúsan magyar nevű pályázó is bent van a legjobb 10 között az alábbi képpel:

Április (ősi magyar nevén Szelek hava) az év negyedik, 30 napos hónapja a Gergely-naptárban. A hónapot Mars kedveséről, Venusról nevezték el, Venust ugyanis Aperirének is hívták. A név a latin aperire szóból származik, melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás az ekkor kinyíló természetre. A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos. A népi kalendárium Szent György havának nevezi.
Az időjárásban legszeszélyesebb hónapot, az áprilist a jó gazda különösen figyeli, s akkor örül, ha az csapadékos, mert azzal bő termést jelez. A Szent György havi eső ugyanis „kergeti a fagyot”, viszont esős májust jósol.

Az éghajlati statisztikák szerint a jellemző minimum hőmérséklet 4 / 6 °C, míg a jellemző maximum hőmérséklet 15 / 17 °C, 38-55 mm csapadék hullik és a napsütéses órák száma 177-191 óra körül van összesen a hónap folyamán.

• április 1., 1960: Az első meteorológiai műhold (Tiros-1) felbocsájtása.
• április 1.: Április Bolondja. A népszokás szerint, akit ezen a napon megtréfálnak, rászednek, az április bolondja. Nem hazai eredetű szokás, szerte Európában van hagyománya. Eredete nem egyértelmű, számos magyarázatot találni: Mondják, hogy az április hónap változékony, “bolondos” időjárása adja magyarázatát. Lehet azonban, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek. Mások szerint IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1-ről áttette január 1-re. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást.
• április 8.: Eötvös József előterjesztette az Országos Meteorológiai és Földmágnesességtani Intézet megalapítását.
• április 10.: Az év századik napja (szökőévben, így 2012-ben ez valójában április 09.). Mivel féregűző nap, Bácskában, Baranyában a tisztaság, a takarítás napja. Kitakarítják a lakást, kiűzik a férgeket a lakásból, istállóból. Az emberek, a lovak megfürdenek, a teheneket leöntik, lemossák.
• április 12., 1934: Szél-világrekord: 372 km/óra, Washington-hegy, Észak-Amerika.
• április 14.: “Tibor a pacsirta megszólaltatója” Ha ilyenkor már szép zöld a vetés, a rét is kizöldült, akkor jó szénatermésre számíthatsz – vélik a Mura vidéken. Azt is megfigyelték, hogy ezen a napon szokott megszólalni a kakukk meg a pacsirta.
• április 15.: A fűtési időszak hivatalos vége, azaz a távfűtéses lakásokban eddig van fűtés. Természetesen ez nem ennyire sarkos. Április 15. és május 15. közötti időszakban a hőmérséklethez kötött szerződés szerint, az időjárás változásának megfelelően (pl. a napi középhőmérséklet +10 fok alatt marad), kapcsolják ki vagy be a szolgáltatást az épületekben. Az ilyen szerződéssel nem rendelkező házak pedig külön kérhetik a szolgáltatás ki-, vagy bekapcsolását.
• április 22.: A Föld Napja.
• április 22-24.: Lyridák meteorraj. Minden év április 22- 24. táján figyelhetők meg ennek a meteorrajnak a hullócsillagai. A legjobb időpont a csillagvadászatra a hajnali órákra esik.
• április 24.: Szt. György napja. Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számítja.
• április 25.: Pál fordulása. A bibliai Saulus Paulusszá változásának története alapján a kemény tél időjárásának átalakulását jósolják erre a napra:  “Pál fordulás – télfordulás”.
• április 25.: Rámutató negyvenes nap. A bánátiak azt figyelték meg, hogy 40 napig e nap időjárásához hasonló várható. Dologtiltó nap is a férfiak számára. Semmit sem szabad vetni ezen a napon.

„Az utóbbi évek nagy érdeklődést keltő nyomozása a torinói lepel eredetiségének vizsgálata. Mivel eddig is nagy nyilvánosság előtt zajlott, cikkeket, könyveket írtak róla, sokan ennek az esetnek kapcsán hallottak először arról, hogy a virágporszemeknek fontos szerepük lehet a tárgyak, helyek, idők azonosításában.
Ismeretes, hogy ma Olaszországban, a torinói Szt. János-székesegyház királyi kápolnájában, az oltár feletti ereklyetartóban őrzik azt a 4.36 méter hosszú és 1.10 méter széles – anyagát és szövési technikáját tekintve Közel-Keletről származó – ősi lenvásznat, amelyet a keresztények többsége mindig Krisztus temetési leplének tartott, s amely relikviát a nagyközönség csak kivételes esetekben (utoljára 1898-ban, 1931-ben és 1933-ban) tekinthetett meg.
Kalandos előélete volt, és izgalmas események övezik a lepel jelenét is. Jeruzsálemből még az I. században elkerült. A VI. század elején Edesszában (ma Urfa város Törökországban) megtalálták. A X. században a bizánci császár szerezte meg, és 1204-ig Konstantinápolyban (ma Isztambul) őrizték. A keresztes háborúk idején Franciaországba került, ahol 1349-ben majdnem a tűz martaléka lett. 1578 óta az olaszországi Torinóban őrzik.
A lepel valódisága a XIX. Század végéig elsősorban hagyománytiszteleten alapuló feltevés volt. És akkor egy amatőr fotós, egy torinói ügyvéd felvétele a lepelről máig tartó, izgalmas eseménysorozatot indított el. A fényérzékeny lemezen ugyanis előhíváskor – a várt negatív helyett – egy emberi alak pozitív képe tűnt elő. Egy megkínzott meztelen férfitest és arc szinte anatómiai részletességű mása volt. A vérnyomok szerint fejét homlokától a tarkójáig tövises ágak borították. Kezén, lábán a keresztre feszítésnél használt szögek nyomai láthatók. Jobb oldalán, az 5. és 6. borda között lándzsa ütötte seb foltja rajzolódik ki.
Azóta közel félszáz tudós vizsgálta tüzetesen a leplet. A mintegy 35 főből álló, állandó kutatócsoportot amerikai, svájci és olasz tudósok alkotják. Van közöttük a vegyésztől, sebésztől a radiológusig és kriminológusig mindenféle szakember, a bizonyításhoz szükséges tudományterületről. Ezek egyike Max Frei svájci botanikus- és kriminológusprofesszor volt, aki a leplen található virágporszemeket vizsgálta. 1973-ban tanúk jelenlétében 12 mintát vett a bűnügyi nyomozások során szokásos, mikronyomok rögzítésére használatos ragasztós szalagokkal. A mintákból mintegy félszáz különböző növény virágporszemét tudta azonosítani. Megállapította, hogy a fajok háromnegyed része az egykori Palesztina területén élő növényektől származott. Ezek közül a többség Jeruzsálemben és környékén ma is él, sőt 14 olyan fajt is azonosítottak, amelynek együttes előfordulása a vizsgált térségen belül egyedül csak ott van. Mindezt Avinoam Danin, a sivatagi növényzet szakértője és Akaron Horowitz izraeli palinológus is megerősítették. Több faj a Negev-sivatagra és a Holt-tenger vidéki sós területekre jellemző vagy kizárólag ott élő sótűrő növények virágporszemei. Legalább 20 faj Anatólia sztyeppéin él, köztük egy olyan faj is (Prunus spartioides), amit ez idáig másutt sehol sem találtak. Konstantinápoly környékére jellemző fajokat is találtak, ezek egyike, egy borbolyaféle (Epimedium pubigerum) kizárólag innen került elő. A torinói leplen talált virágporszemek csak kisebb része származik európai vagy Földközi-tenger környéki növénytől, ami a lepel francia- és olaszországi tartózkodásával magyarázható.
Max Frei a következő öt év alatt, különböző évszakokban, hét alkalommal felkereste a Közel-Keletet, Törökországban és Cipruson is folytatott személyes helyszíni tanulmányokat, hogy a leplen talált fajok elterjedési, előfordulási viszonyait az eredeti termőhelyen vizsgálhassa.
Ezek után, 1978-ban a torinói kongresszuson beszámolt eredményeiről. Vizsgálatai a lepel valódiságát igazolják, mivel a leplen talált virágporszemek, Ciprus kivételével, ugyanúgy tükrözik a lepel útját, ahogy a történészek, például Jan Wilson már korábban megállapították: Jeruzsálem, Edessza, Konstantinápoly (Ciprus), Franciaország, Olaszország. A Tel Aviv-i egyetem palinológusainak kutatásai azt is bizonyítják, hogy az összes növényfaj, aminek a virágporszemeit a torinói leplen megtalálták, már 2000 évvel ezelőtt is élt Palesztinában, s hogy ugyanakkor a leplen egyáltalán nem találtak olyan virágporszemeket, amelyek a felsorolt területeken nem élnek. Olyan virágporszemet, amelyről elmondható, hogy sehol másutt, csak Cipruson élő növénytől származik, Frei nem talált. Ez nem zárja ki, de nem is bizonyítja, hogy a lepel Cipruson is volt. Max Frei további palinológiai vizsgálatokat javasolt (összesen 12 mintát vette a lepelről) abban a reményben, hogy a későbbiek során olyan növény virágporszemére akadhat, amely az utolsó 2000 évben kipusztult, de Krisztus idejében és korábban még élt ott. Ez döntő bizonyíték lenne, de ettől függetlenül az a tény, hogy a leplen túlnyomó többségben Palesztina, Anatólia és Bizánc közel-keleti flórájából származó virágporszemek vannak, mindenképpen arra vall, hogy a lepel valaha ezeken a területeken is járt, és szabad levegőnek ki volt téve. A hamisítást Max Frei azon az alapon zárja ki, hogy a lepel az elmúlt öt évszázadban ellenőrzés alatt állt, tehát a hamisítást csakis a középkorban, Franciaországban lehetett volna elkövetni. Akkoriban azonban még nem ismerték a virágporszem-elemzést. Még ha a hamisító vette is volna a fáradtságot, hogy Palesztinából szerez egy darab ottani porral szennyezett leplet, akkor sincs magyarázat arra, hogy az Anatóliából vagy Konstantinápolyból származó virágporszemek hogyan kerültek a lepelre. Különben is a hamisítónak olyan régészeti, kémiai, anatómiai ismeretekkel kellett volna rendelkeznie, ami a XIV. században kizárt. A lepel korára vonatkozóan Max Frei véleménye az volt, hogy azt a szénizotópos vizsgálat bizonyítaná véglegesen, de határozottan állította, hogy semmit sem talált, amit a lepel közel kétezer éves korával ellentétes bizonyítéknak lehetne tekinteni.
Hozzátesszük, hogy sajnos a radiokarbon kormeghatározások hibahatára + – 200 év is lehet, míg a keresztre feszítés és temetés körülményeiből s leginkább a szemre tett pénzérmékből (Kr. U. 29-31) – amelyeket 1985-ben polarizált fényben, gépi számítással előállított háromdimenziós felvételeken tettek láthatóvá amerikai kutatók – elég pontos régészeti kormeghatározást adtak.
Végleges, egyértelmű megoldás még több kérdésben nincs, bár az 1977 – 78-as években újabb tudományos vizsgálatokra terjesztették ki a lepel kutatását. Sajnos Max Frei a kiváló tudós 1983-ban elhunytával a pollenvizsgálatok ideiglenesen abbamaradtak. Állítólag 1987 elején II. János Pál pápa és Anastasio Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, a lepel őre, hozzájárultak az izotópos kormeghatározáshoz. A radiokarbon méréseket hat nemzetközileg elismert kutatóintézet egymástól függetlenül végzi.”

Forrás: Járainé Komlódi Magda Pollenháború (Képeskönyv a világhódító virágporról)